Megemlékezés

A sebek nyolcvan év távlatában is fájnak

1945. március 23-a, a nyolcvan évvel ezelőtti Fájdalmas Péntek eseményei mélyen beivódtak

egy bakonyi kis település Olaszfaluban élők emlékezetébe. Fiatalok és idősek, vasárnap

szentmisén a katolikus templomban emlékeztek meg a 32 fiatal halálát okozó tragédiáról.

A zsúfolásig megtelt templomban a szentmisét Udvardy György Veszprémi Érsek celebrálta.

Imájában kérte az urat, hogy fogadja kegyeibe azoknak a fiataloknak a lelkét, akik a 2.

világháború kegyetlen pusztításának áldozataivá váltak és gyógyítsa be azok sebeit, akik a

hozzátartozóikat elveszítették.

A településen évente megemlékeznek az 1945. március 23-i eseményekről, amit az itt élők

napjainkban is, csak a Fájdalmas Péntek néven tartanak számon. A 2. világháború frontvonala

a pénteki napon érte el Olaszfalut és a szovjetek faluban élő 32 fiatal férfit különös

kegyetlenséggel azonnal kivégezték.

Ezzel az érthetetlen, és tragikus eseménnyel írta be magát a 2 világháború magyarországi

történelmébe a Veszprém megyei kis település Olaszfalu. 1945. márciusában a németek

Magyarországon igyekeztek feltartani az előre törő szovjet csapatokat és több olyan

"birodalmi védőállás" került kialakításra, amelyeknek a szovjet erők felmorzsolását szánták

addig, míg a németek erők a hátországban felerősödnek. A Dunántúlon felépített egyik

védvonal érintette Olaszfalu térségét, elsősorban a Bakony erdősége miatt. A védvonalat az

orosz csapatok 20-a környékén érték el, a településen 22-én és 23-án voltak a harcok.

A szovjet katonák házról házra jártak és a német katonák mellett az itt élő férfiakat keresték

és azonnal helyben végeztek velük. A falura másnap a döbbenet csendje ült! Március 25-én –

ekkor a naptár szerint Virágvasárnap volt- szedték össze a halottakat. Az áldozatokat tehén

vontatta szekérre rakták, akik már merev állapotban voltak. A közös sírban egymás mellé

tették a halott testeket. A feljegyzések szerint a bíró: Dobos Antal bácsi egy-egy kis

botocskára írta a neveket, hogy lehessen tudni, ki és hol fekszik. Az ő fia is a többi között

volt!

A kegyetlen gyilkolásra több történész keresett már választ, de az 1970-es évekig ezzel a

kérdéssel hivatalosan nem lehetett igazán foglalkozni. A tények felderítését az is nehezítette,

hogy a falu német nemzetiségű gyökerekkel rendelkezett és a háborút követő kitelepítések

nagymértékben kicserélték a lakosságot. A 70-es évekre szinte nyoma veszett azoknak az

embereknek, akik átélték az eseményeket és hiteles információkkal rendelkeztek volna a

"Miért" megértéséhez. A rendszerváltást követően kezdtek el a faluban élők a történtekkel

foglalkozni, először a templomkertben az áldozatoknak emlékművet állítottak, majd Mozsgai

József, a Fájdalmas péntek - kiadványában dolgozta fel a háborús eseményeket.

Egy neves történész szerint az eseményeket előidézhette(?) az is, hogy a magyar hadvezetés

látva a háború menetét kiadott egy rendeletet. Ebben meghatározták azt, hogy fel kell

készülnie a lakosságnak egy ún. "fehér partizánháború" megvívására. Ez azt jelentette, hogy

búvóhelyeken összegyűlve el kell engedni az orosz front előretörését és a front hátában meg

kell kezdeni a csapatok utánpótlási útvonalainak és második lépcsős csapatainak a pusztítását.

Az ilyen harc megvívására kedvező terepet biztosított a Bakony és itt meg is alakult a

"Bakony Brigád" fedőnevű partizán osztag. Sajnálatos módon ez az intézkedés az orosz

hírszerzés kezébe került és nagyon gyorsan tudomást szereztek erről a frontparancsnokok is.

A megemlékező beszédet az idei évben Soltész Miklós, az egyházi és nemzetiségi

kapcsolatokért felelős államtitkár mondta. Beszédében a tragédia "Miértjére", valamint arra

keresett választ, hogy a tragédia a magyar történelemben elkerülhető lett volna?

Az államtitkár szerint embertelen cselekedet gyökereit az 1880-as évek végén felszínre tört

szabad-kőműves mozgalom és az abból kinőt bolsevizmus keresztény ellenes mozgalmaiban

kell keresni. A háború akkor is, és napjainkban is sok olyan eseményt válthatnak ki, amelyek

a józan gondolkodású emberek számára elfoghatatlan. A háborúk a nagyhatalmak érdekeit

szolgálják, a területek újra felosztásában, a fegyverek eladásában, amely cselekedetek a

szegény nemzeteknek elnyomást és emberek számára szenvedést okoznak.

A ünnepség záró aktusaként a harminckét hősi halott neveinek és utolsó perceinek a

felolvasását követően egy-egy szál fehér szegfű került az oltár előtti vázába elhelyezésre.

Az Érsek úr szentmise végén megszentelte azokat a koszorúkat, amelyek a háborús

emlékműre kerültek elhelyezésre. A megemlékezés záró eseményeként világi és egyházi

szervezetek képviselői helyezték el a koszorúikat templom kertjében lévő emlékművön. A

MATASZ Veszprém Megyei Egyesület tagsága nevében koszorút helyezett el Demeter Ferenc

elnök és Juhász Attila.

Az emlékmű felirata:

Ifjúság állj meg e márvány lapok előtt,

S ne feledd mily nagyok voltak ők!
Demeter Ferenc írása