Radar ünnep az online térben

A MATASZ Veszprém Megyei Egyesülete éves programjában elfogadottaknak megfelelően megemlékezünk a Radar Fegyvernem Napjáról, azokról az élő és már eltávozott bajtársainkról, akik egy életen át szolgálták ki a fegyvernem által előírt szigorú szabályokat és biztosították az aktuális légi információkat társfegyvernemek részére.

A vírus-veszélyhelyzet miatt meghirdetett különleges rendszabályok nem teszik lehetővé a személyes kézfogást, de nem akadályozhatják meg azt, hogy az aktualitásának megfelelően az online térben emlékezzünk meg a Radar (régi megnevezése szerint rádiólokátor) Fegyvernem Napjáról. Számunkra különösen fontos lehet azért, mert a fegyvernem parancsnoksága a megalakulásának első hónapjaitól Veszprém városában díszlokált és innen irányította az alárendeltségébe tartozó századokat és zászlóaljakat.

A katonai protokoll szerint február 6-a a Radar Ezred Fegyvernemi Napja, ami egy nagyon jelentős magyar tudományos eredményhez kötődik. Bay Zoltán tudós a munkatársai segítségével 1945 nyarán az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. laboratóriumában kezdték el azt a kísérlet sorozatot, amelynek eredményeként a Holdról észlelni tudták a radarvisszhangot. A Föld- Hold távolságot ezzel tudták nagy pontossággal megmérni. A tudományos kísérletük eredményét február 6-án jelentették be, és csak órákkal előzték meg az amerikai hasonló bejelentést.

Bay Zoltánt már gyerekkorában vonzották az égi jelenségek, különösen a Hold, valamint a többi bolygó helyzete. Ez a vonzódása ösztönözte őt arra, hogy a tudomány rendelkezésére álló lehetőségeivel, ne csak a látható dolgokról legyenek ismeretei, hanem a láthatatlanokról is. Az érdeklődése vezette el a frekvencia hullámok létrehozásáig és azok tulajdonságainak a fizikai tanulmányozásáig. A tudományos tevékenységük azért is jelentős, mert egy háború által lerombolt országban, a nagyon szerény lehetőségeik között is képesek voltak felvenni a versenyt az akkori csúcstechnikát alkalmazó amerikai tudósokkal.

A történelmi visszaemlékezéshez nagyon alkalmas feleleveníteni a 2015-ös Kossuth laktanyában tartott csapatünnepen elhangzott gondolatokat, ahol Kispál Jenő nyugállományú őrnagy, a 24. rádiótechnikai század utolsó parancsnoka emlékezett meg a radarezred több évtizedes történelméről.

Az őrnagy azt emelte ki, hogy kevés olyan honvédségi alakulat van ma hazánkban, amely változatlan alaprendeltetéssel éli meg a megalakulásának 68. évfordulóját. Az eltelt időszak alatt az ezred annak is bizonyságát adta, hogy az állománya megbízhatóan végezte a feladatát és jelentős mértékben hozzájárult az ország légterének védelméhez.

Az alakulat elődje, 1949. június 15-én az Országos Légvédelmi Parancsnokság megalakulásával került rendszerbe állításra, mint a parancsnokság Légi Figyelő- és Jelző Szolgálata. Zalaegerszeg és Kiskunfélegyháza központtal elsősorban a déli határszakaszra települt figyelő őrsökön szolgálatot teljesítők vizuálisan próbálták felderíteni a légi eszközöket. Ebben nyújtott segítséget az a speciális halló készülék, ami a repülők zajhatását erősítette fel. A repülők paramétereit - magasságát, sebességét és irányát - (saccolással) kis hatékonysággal tudták megállapítani és továbbították meghatározott rendben a felderítési információt az értékelő pontokra.

A sugárhajtású repülőgépek rendszerbe állítása - 1952-ben - vetette fel annak szükségességét, hogy a pontosabb és gyorsabb paraméter meghatározás érdekében a kor követelményeinek megfelelő, katonai rádiólokátorokat használjanak. A fejlesztéseket szovjet segítséggel és technikával valósították meg.

A hidegháború hatásainak megfelelően az 1960-as évek elején egy új generációs fegyverzet rendszer kerül bevezetésre a Magyar Néphadsereg légvédelménél is. A fejlődést követte a rádiótechnikai eszköz park, valamint az ezt működtető katonai szervezet felépítése. Veszprémben és Miskolcon Légvédelmi Hadosztályok alakultak, a rádiólokátor századok felderítési információi közvetlenül a hadosztályokat kiszolgáló rádiólokátor ezredek harcálláspontjaira kerültek továbbításra.

1984-ben a két ezredet összevonják és Veszprém központtal rádiótechnikai dandár kerül felállításra. A dandár alárendeltségében hat rádiótechnikai zászlóalj és 24 rádiótechnikai század volt, összesen 126 felderítő és magasságmérő berendezéssel végezték a légtérfigyelést. A rádiótechnikai dandár fénykorában - 1993-ban - a 6143 volt az állományban lévők létszáma.

1991-ben a déli határainknál folyó háború miatt szükségessé vált a légi felderítés biztonságának a fokozása, ezért a határ közvetlen közelében hat kitelepült mérőpont lett létrehozva. Itt jelentkezett fokozottan a vizuális felderítés fontossága, mert a harcoló felek repülőgépei a kis magasságon történt fordulásaik során több esetben megsértették Magyarország légi határát.

A vizuális felderítés egyébként a rádiólokációs rendszer szerves részét képezte, mert a kis magasságban repülő eszközöket a lokátorok csak a közeli térségben tudták deríteni. Ezért tartották fenn a kapcsolatot a földi határőrizettel, ahonnan az alacsonyan repülő kisgépekről közvetlen tájékoztatást tudtak kapni a század harcálláspontokra.

A radar rendszer életében meghatározó volt az 1994-es év, amikor a fertőszentmiklósi század felszámolásával megkezdődött a szervezeti rendszer a gyökeres átalakítása, és ez a folyamat 2014-ig tartott. A kialakult politikai helyzetnek megfelelően a hangsúlyok fokozatosan áthelyeződtek nyugatról keletre és elkezdték az átállást a negyedik generációs radarokra, valamint az adatfeldolgozás digitalizálására. Ezzel nagyon sok hagyományos beosztás szűnt meg, ami a katonai létszám csökkentését hozta magával.

Napjainkra teljesen új kultúrát képviselő radarok álltak Magyarországon rendszerbe. Ezek kevés emberi beavatkozást igényelnek és gyorsan, pontosan képesek a légtérben lévő repülő eszközökről a vadászok számára nélkülözhetetlen paramétereket biztosítani. A számítógépes adatok késés nélkül jó minőségben jutnak el a felhasználókhoz azért, hogy a légtér védelme minden esetben biztosított legyen.

Képek/írás: Demeter Ferenc MATASZ VME alelnök